Amikor hozzálátok a nemezeléshez, először az alapanyagok kiválogatásával kezdem. Ha selyemsálban, felsőruházatban gondolkodom, selyemre készítem őket, mert leheletvékonyságra törekszem.
A selyem nemezbéli funkciója többféle : dekoratív, armíroz(előző mesémben írtam erről), hajlékonyságot ad a terméknek. Ezek külön-külön, és egyben is érvényesülnek, ám előfordul, hogy nekünk egy tulajdonságára kiemelten szükségünk van. No ez segít eldönteni, milyen selymet is válasszak végül az adott projekthez.
A selymet régről ismerem, de eme anyag sokfélesége még mindig tartogat számomra újabb és újabb titkokat. Most elsősorban a szövött, úgymond méteráru selyemről fogok beszélni (már megint a mondandóm szűkítésére kényszerülök, mert ismét létezik a selyem más formában is).
Első nemezeléseimhez selyemsifont használtam, pontosabban használt szári darabkákat, pontosabban szanszkrit szárikat. Már ritkábban vásárolok használt selymet, de még mindig csodálattal tölt el az indiai selymek szín- és mintagazdagsága. Ezeket a darabkákat foltokban felrakva, néha a sál egész hosszában használtam.
Hogy miért is értékesítik ezeket a csodás selymeket használtként, hisz a selyem örök? Nos, semmi sem az, legalább is az anyagi világban…idővel meggyengülnek, elkopnap a selyemszálak, elhasad az anyag. Nekem viszont tökéletes! Örömmel tölt el, hogy új életet adhatok egy kis gyapjú hozzáadásával. A selyem, mely egykor egy ismeretlen indiai asszony csípője körül ringott, most talán egy magyar nő vállát öleli.